Érzékenység

A munkám során sok, rendkívül érzékeny emberrel találkozom

Ők különlegesen, az átlagosnál messze kifinomultabb módon tapasztalják a világot.

Ők azok, akik ha belépnek valahová, azonnal megérzik a hely milyenségét, vagy hogy mi történt ott. Ha rápillantanak valakire, kérdés nélkül tudják, az a személy hogy érzi magát. Ha valaki mozdul, pontosan tudják, a másik mi után nyúl. Már a mondat kezdetén ismerik a mondat végét. Rendkívül intuitívak. Megéreznek, ráéreznek mindenfélére. Két lábon járó hazugságvizsgáló detektorok, akik érzékelik a szavak, és a valódi gondolatok, szándékok közötti disszharmóniát…

Különleges kapcsolatuk van a természettel, az állatvilággal, a szépséggel, a művészetekkel. Megterhelő lehet számukra a zaj, a forgalmas helyek, a hangos emberek, a nyüzsgő társasági élet. Többnyire inkább befelé fordulóak, a személyesebb, privátabb kapcsolatokban, helyzetekben bontakoznak ki. De nem mindegyikük introvertált.

Ők azok, akikhez az emberek ösztönösen vonzódnak, biztonságban érzik magukat mellettük, és megnyílnak. Akikkel beszélgetve, a másik fél igazán meghallgatva érzi magát. Akik rendkívül mély érdeklődéssel, figyelemmel, együttérzéssel fordulnak mások felé.

Ők ugyanis csakugyan együtt-éreznek.

Az emberek túlnyomó többsége 5 érzékszerven keresztül tapasztal, és természetes szűrőkkel rendelkezik, amely egyrészt elválasztja, másrészt pedig megvédi őket a külvilág felől érkező ingerektől.

Ezek az emberek csak részben, vagy egyáltalán nem rendelkeznek ezekkel a természetes védelmi rendszerekkel. Alig választja el őket valami a külső világtól, mondhatni határtalanul éreznek. Folyamatosan ki vannak téve a kivülről érkező benyomásoknak, és rengeteg információt dolgoznak fel minden helyzetben.

Képzeljük el, amikor a kezünkben tartunk valamit, azt az öt ujjunkkal érzékeljük. Ugyanezt ők mintha ötven ujjal éreznék egyszerre.

Ez az adottság izgalmas, értékes, és lenyűgöző.

Azonban ijesztő, félelemetes, és megterhelő is lehet, ha valaki nem ismeri a működését.

És nem feltétlenül ismerik. Sem az érintettek, sem a környezetük.

A családokban nem igen esik szó róla, hogyan kell ápolni, védeni, vagy használni ezeket az adottságokat, pedig sok esetben ezek generációról – generációra vándorolnak tovább.

Az iskolákban sem tananyag, hogy mi a teendő, ha valaki másképp tapasztalja a világot, mint mások. Egyáltalán, honnan tudhatná bárki, hogy az más? Mindenki számára az a természetes, amit, ahogyan tapasztal.

Még a felnőtteknek is nehéz szavakban kifejezni a komplex tapasztalatokat, amelyeket átélnek. Hát még a gyerekeknek!

Sokan, még ha tudják is magukról, hogy másmilyenek, leginkább kétség, bizonytalanság, szégyen, vagy kisebbségérzet kapcsolódik ehhez. És sokszor inkább elrejteni, elnyomni akarják ezeket a képességeket, mint felfedezni. Gyakran próbálják elaltatni az érzékenységüket alkohollal, droggal, túlevéssel, vagy más függőségekkel, azért, hogy kezelni tudják a túlterhelő tapasztalatokat.

A legtöbb érintettnek fogalma sincs róla, hogy különleges érték az érzékenysége. És hogy nincsenek egyedül ezekkel a tapasztalatokkal. Hogy ők az úgynevezett empath-ok, vagy magyarul: empaták. 

Tapasztalatom szerint, egy empath számára sok nehézséget okozhat, ha nem tudatos a helyzetére. Ha nincs tisztában a mássága okaival, és az ebből adódó természetes szükségleteivel.

Mivel az érzékelése, és az egész rendszere rendkívül kifinomult, minden sokkal intenzívebben hat egy empath-ra, mint másokra. Legyen az környezeti hatás, emberi tényező, élelmiszer vagy gyógyszer.

Mivel sok esetben az empath-ok nem csupán megfigyelik, átérzik a dolgokat, hanem befogadják, szivacsként magukba is szívják  ezeket a hatásokat, ezért gyakran szenvednek különböző fizikai, vagy érzelmi, akár mentális tünetektől. Néha rejtélyes betegségektől, logikusan magyarázható okok nélkül.

Akár hipochondernek gondolják őket, vagy téves diagnózist kapnak, mert ennek a jelenségnek az ismerete nélkül nem értelmezhető az állapotuk.

Míg egy „átlagember” számára sci-fi-nek hangzik úgy átérezi mások érzéseit, annyira magára venni mások állapotait, hogy végül ne tudja megkülönböztetni a saját érzéseitől. Addig ez egy empath számára napi történés. – Ezért fontos tudnia, hogy hogyan működik, mire fokozott az érzékenysége, és hogyan védheti, miként menedzselheti az adottságait.

Aki határtalanul nyitott, az jó, ha maga állítja fel a határait, hogy élje, és élvezze a képességeit, ahelyett, hogy a mellékhatásoktól szenvedne.

Ha megismeri, hogy hogyan, miért hat rá úgy a világ ahogyan, és felfedezi ő maga hogyan hat másokra.

Így ki tudja bontakoztatni a belső gazdagságát, önmaga örömére, és a környezete javára.

Egy képességeit kibontakoztatott, kiegyensúlyozott, magabiztos empath ajándék a világnak.

Csupán a jelenléte pozitívan hat a körülötte lévőkre. A mély együttérzés, a minden lény felé érzett tisztelet és alázat, amelyet ezek a különleges emberek magukban hordoznak. Ahogy látják a dolgokat, ahogy mögé látnak, ahogy közé látnak a dolgoknak. Az intuíciójuk, a természetes kedvességük, az őszinteségük. Az erejük. Mind-mind emeli és támogatja a családjukat, a barátaikat, mindent, akihez – amihez közük van.

Megérteni, hogy milyen gazdagsággal, és milyen nehézségekkel élnek, mérföldkő lehet számukra – és minden hozzájuk tartozó számára.

Empathnak lenni nagy kihívás, és nagy érték. – Becsüljük hát meg őket és vigyázzunk rájuk.

Kedves Empath-ok, örüljetek a különleges adottságaitoknak, és vigyázzatok magatokra!