Sok időt töltöttem a nárcisztikus viselkedés tanulmányozásával. Nem szórakozásból, muszájból. Mert nehéz leckéket szenvedtem el, ezektől a furcsa lelkektől.
Konkrétan kettőhöz volt közelről “szerencsém”.
Az első egy férfi volt, aki emberként, és nőként rombolt porig. Barát volt, nem partner.
A második egy nő. És ő volt sokkal veszélyesebb. Mert előttem nagyon sokáig, mások előtt mai napig képes elrejteni a valódi természetét. Ő szakmailag pusztított, és kis híján a spirituális hovatartozásomat ingatta meg.
Mindketten a szellemi közösségből érkeztek, ahová tartozom. Ami sok módon tovább nehezítette a helyzetemet.
Mindkét esetben, sokáig nem is értettem, fel sem tudtam fogni, hogy mi történt velem. Kifejezni sem tudtam, amit átéltem. Egy nárcisztikus olyan torzan működik, hogy a viselkedése nem értelmezhető egy érzelmileg intelligens ember számára. És olyan alattomosan árt, hogy jó ideig nem is mérhető fel a hatása.
Aki nem ismeri ezeket a megtévesztő, manipulatív, beteges viselkedésformákat, az nem tudja beazonosítani, hogy mit játszanak vele.
Amikor ott álltam a “férfi” után, összezavarodva, emberileg kifosztva, nem tudtam, hogy mi van velem. Miért vagyok szétesve, miért vagyok olyan felkavart, kibillent állapotban. Nagyon hosszú idő volt rétegről-rétegre kibontani a történteket. És megérteni, hogy amit átéltem, az egy nárcisztikus játszmájának a komplett, klasszikus forgatókönyve volt. Két és fél évembe került talpraállni.
Miközben azt láttam, hogy a közösségem tagjai – akik nem láttak a felszín mögé – ünneplik őt. Ünneplik a hihetetlen gyógyulását, amit “egyedül” oldott meg. Azt, hogy ez a gyógyulás nekem mibe került, azt nem sokan tudják ma sem.
Mit mondtam volna, hogy a csodált barátjuk miatt ma már tudom, hogy létezik verbális bántalmazás? Hogy miatta ismerem az érzelmi bántalmazás tapasztalatát? Hogy a társuk belül egy szörnyeteg?
Az elszenvedett bántalmazáson túl, hordoztam a terhet, hogy magamban tartottam a történteket. Sokáig nem is tudtam volna mit mondani, később pedig az intelligenciám tiltotta, hogy “rosszat” mondjak a barátjukról.
De a “nő” messze túltett rajta. (Hiába, a nők veszélyesebbek.)
Évek alatt, apránként cserkészett be. Barátságosnak, kedvesnek, érdeklődőnek álcázva magát. Különlegesnek mondva a szakmai tudásomat altatta el az eredendő gyanakvásomat felé. Mégnem, teljesen ráakaszkodott az életenergiámra, és belemanipulált egy helyzetbe, hogy végleg kihasználjon, aztán kijátszon. Visszaélt a bizalmammal, amit leginkább a közös szellemi gyökerek miatt élvezett.
Nem sokan fogják érteni, de ki merem jelenteni: létezik energetikai bántalmazás is.
Ez a “nő” egyre nagyobb teret nyer a közösségben. Hogy lehetséges ez? És felmerült a kérdés: ez esetben: mit keresek én ott?!
Fájdalmas volt szembenézni azzal, hogy mindketten azért tudtak akkora csapást mérni rám, mert nem tudtam, hogy empath vagyok. Nem tudtam, micsoda sérüléseket hordozok magamban. Nem tudtam, hogy önmagam alulértékelése, mások túlzott kiszolgálása védtelenné tett.
Ahogy azt sem tudtam, hogy léteznek ilyen torz személyiségű emberek.
Azt, hogy a minőségem vonzza őket, azt meg pláne nem.
A “férfi” után azt hittem, megtanultam, mi a nárcizmus, és nem lesz több dolgom vele.
Nagyot tévedtem.
Megtalált egy covert, rejtett nárcisztikus, és még jobban két vállra fektetett.
Sokáig tartott ismét felállni.
Nem volt más választásom, mint megtanulni ki vagyok. Szembenézni a hiányosságaimmal, és megérteni azt is, hogy milyen értékekkel rendelkezem. Korrigálni a rossz beidegződéseket, és megtanulni megvédeni magam.
Szánom ezeket a mélyen sérült lelkeket, akik képtelenek őszintén érezni – bármit is adnak elő a világnak.
Nekem van valamim, ami nekik sosem lesz: képes vagyok együttérezni. Képes vagyok szeretni. Őszintén figyelni, elvárások nélkül törődni. Megnyugvást kelteni, és erőt adni másoknak.
Bármekkora sebet is ejtettetek rajtam ezek a fenevadak, végül erősebb lettem, mint valaha.
Kívánom a “férfinak”, hogy soha többé, egyetlen nőnek se tudjon ártani!
Kívánom, a “nőnek”, hogy a soha többé ne legyen képes másokat megtéveszteni!
Kívánom magamnak, és a magamfajtáknak, hogy ismerjük fel, és kerüljük el messzire az ilyen ártalmas személyeket!
Köszönöm a leckét. Minden jót nektek – tőlem távol.
#
Hozzám hasonlóan, sok extra empátiával rendelkező ember esik bele ebbe a csapdába, és szenved el súlyos nehézségeket. Akik ismerik az empath jelenséget, azok értik ennek a kóros vonzásnak a dinamikáját.
Egy empath, akiből árad a másokkal törődés, a figyelem, az együttérzés, a megértés. Aki sokat ad, és nem szab határokat – a legjobb célpont egy nárcisztikusnak.
Mivel egy empath a másik kvalitásait látja, és feltétel nélkül támogat, el sem tudja képzelni a másik viselkedése mögött a manipulációt, az érzelmi elbizonytalanítást, az önbizalom alattomos rombolását, vagy azt, hogy kihasználják.
Önismeret, kellő éberség, és némi információ szükségeltetik, hogy felismerjük ezeket az ártalmas személyiségeket. És tudatosság, hogy kellő tisztelettel, de határozottan, távol tartsuk őket magunktól.
Nem könnyű dolgozni a saját hiányosságainkkal, vagy az elszenvedett traumákkal. Egyáltalán nem. Viszont a belső fejlődés, ami a nyomában jár, megéri az erőfeszítést. Az önbizalom, ami felragyog a nyomán… A megkönnyebbülés, amikor letesszük a fájdalmas terheket… A felszabaduló energiák, amelyek többletté válnak… A magabiztosság, amely lassan kibontakozik…
Bíztatok mindenkit, hogy bátran vágjon bele, úgy az önfelfedezés, mint a traumákkal való belső munkába. ❤️ Éva
Masszázs és még több 